A masszázs a legrégebbi gyógyeljárások közzé tartozik. Nem tudjuk, ki volt az első, aki alkalmazta, de feltételezhetően az emberek ösztönösen kezdték el először önmagukon, majd egymáson gyakorolni. Amikor megfájdul valamink, ösztönösen is odakapunk, dörzsölni, simogatni, nyomkodni kezdjük. Ezek a mozdulatok tekinthetők a masszázs alapjának, mely gyógyító hatásának és erejének felismerése után elindult hódító útjára.

Kr. E. 4000 körül vette kezdetét az írásjelek használata, ettől kezdve rendelkezünk információkkal róla. 
Elnevezésének eredetét nem ismerjük pontosan, de származhat a görög massein (dörzsölni, gyúrni), a francia massage, a héber mases, az arab mass (kézzel simogatni, nyomni) szavakból egyaránt. 
A fennmaradt írásos dokumentumokból láthatjuk, hogy fejlődése folyamatos volt a történelem során, kihatással volt rá a gyarapodó tapasztalatok, valamint az orvosi és egészségügyi felfedezések egyaránt. 

Mivel sok betegségről nem lehetett tudni, hogy mi az oka, így a gyógyulás az istenek jóindulatán múlott; a vallás sok helyen kézbe vette a gyógyítást. A vallás keletkezése óta rányomja bélyegét a gyógyító munkára és a betegségek okáról vallott felfogásra. 

A masszázzsal kapcsolatos legrégebbi feljegyzések Indiából származnak. Kr.e. IV. évezred tájékán az ország fejlettsége lehetővé tette az írás kialakulását. A rögzített eredményeknek köszönhetően hatalmasra nőtt a megszerzett ismeret, mivel a tapasztalatok nem merültek a feledés homályába. 
India sokoldalú ismeretekkel rendelkezett nem csak orvosi, hanem az egészség megőrzés területén is. Fürdői és sport csarnokai voltak, sportoltak, jógáztak, és azt masszázzsal egészítették ki. Ők hozták létre az első kórházakat, mely az uralkodó osztály és a katonák számára volt hozzáférhető.A masszázs egészségügyi és rituális célból egyaránt végezték. 

Ie. 1800 táján keletkezett az ajurvédikus kezelési mód, mely gyógykezelések elmaradhatatlan részét képezi a masszázs. Simították, nyomkodták, gyúrták a testet. Az arcon kezdték, a törzsön folytatták, majd a végtagokkal fejezték be. A végtagokon a széli részek felé végezték a műveleteket, mintha ki akarták volna nyomni a gonoszt a testből.



Alkalmazott gyógyszereik három csoportba oszthatók: növényi eredetűek (növények, gyümölcsök, virágok), állati eredetűek (méz, viasz, olajak), és ásványokból nyert szerek (fémek, mészkő, drágakövek). 
Rituális szertartások alkalmával is illatos olajokkal kenték be a testet, majd utána megfürödtek a szentnek tartott Gangesz folyó vizében. 

Kelet más ősi népei, az asszírok, babilóniaiak, médek, és a perzsák a masszázst gyógykezelésként használták, főleg sebesült katonáik gyógyítására. San Herib asszír király udvarából származó alabástromrelief is masszázs manipulációt ábrázol. A zsidókkultikus szent könyvei sok egészségügyi rendszabályt írtak elő a hívők számára, külön utalással a masszázs alkalmazására. 

Az egyiptomi Birodalomban a múmiakészítések során alaposan megismerték az emberi test felépítését, ami fejlett orvostudomány kialakulását eredményezte.

A talpon keresztüli gyógyítás alkalmazásának első bizonyítéka egy egyiptomi orvos sírkamrájában talált közel 5000 éves falfestmény volt, de ezen kívül is számos lelet és adat bizonyítja, hogy a masszázs elterjedt gyógymód volt.


1874-ben a Luxor melletti Tombs-völgyben, Georg Ebers találta meg a legrégibb orvosi szöveget. A 21 méter hosszúpapirusztekercs, i. e. 1500 körül íródott, 1000 év orvosi történelmét írja le. 
876 gyógykészítményt és több, mint 500 növényt sorol fel, ezek egyharmada ma is használt gyógynövény (kömény, szennalevél, kakukkfű, lenmag, fokhagyma stb.). 
I. e. 500 körül az egyiptomi herbalistákat tekintették a legjobbaknak, Rómától Babilonig az uralkodók orvosai voltak (a tudásra vágyó orvosok is - pl. Galenus - Pergamonban és Alexandriában tanultak).

Mivel az orvoslást isteni eredetű tudománynak tekintették, ezért a gyógyítás helyszínei, az "orvosi rendelők" is templomokban voltak, itt képezték azokat az orvosokat is, akik nagyobb városokban telepedtek le, s járták a környező falvakat. Egyiptomban minden testrésznek külön szakorvosa volt. A masszázst sebek és betegségek gyógyítására egyaránt használták, mágikus erőt tulajdonítottak neki.

Az i.e. 3. századból származik az egyik legősibb orvosi könyv: a Sárga Császár Belgyógyászati Könyve (Huang Ti Nei Ching) , mely máig kiindulási alapként szolgál a keleti orvoslással foglalkozók számára. A Yin-Yang elven és az öt elem tanon kívül pontos leírást ad anatómiai dolgokról, de légzéstechnikákkal, masszázzsal is foglalkozik. A könyv második része leírja a meridiánrendszert (az akupunktúrás csatornák rendszerét).


A masszázst orvospapok végezték, és a test aktív és passzív tornájával (Tai Chi) kombinálták. Elsősorban idegrendszeri és vérkeringési problémákat kezeltek vele. Innen ered az akupresszúra (ujjnyomásos pont masszázs) tudománya is, ami valójában az akupunktúra egyszerűsített változata. Nagy hangsúlyt fektettek az egészség megőrzésére, életük része volt a testmozgás.


Kong-fu-Ce feljegyzéseiből tudjuk, hogy masszőreiket hosszú éveken keresztül képezték, és ennek titkát őrizték. 
A masszázs tehát a hagyományos kínai orvoslás része, filozófiai alapja a taoizmus. Azakupunktúrás pontokon keresztül harmonizálja a belső szervek közötti egyensúlyt. 

A testkultúrának, a mozgásnak és az egészségnek nagy a szerepe. Sikkes dolog a jól karbantartott, egészséges test. Ügyeltek a mozgásra, a táplálkozásra, sokat voltak friss levegőn, fürdőztek és masszázsra jártak, ivókúrát tartottak. Amolyan mai wellness programon vettek részt, életük része volt. A görögök a masszázst alkalmazták a sportolók edzésével kapcsolatban, de gyógyító célzattal is. Versenyek előtt és után kötelező volt a masszázs, hogy az izmok fáradtságát leküzdje.

Hippokratész (ie. 460-377) az ókor legnagyobb orvosa, Herodikosz-tól (ie. 482-347) tanulta a masszázs módszereit, és az Officina Medici c. munkájában ír a masszázs élettani hatásairól. Krónikus betegeknek mozgást, gyógyfürdőt és masszázst javasolt. Ekkor még a mozgás, messze megelőzte fontosságban az egyéb kezeléseket. 
Ő ismerte először lefőbb ellenjavallatát, mely szerint lázas beteget masszírozni nem szabad.

Galenus (isz. 131-201) Tripsis c. művében javallatokat és utasításokat közölt a masszázs fogásaival kapcsolatban. A masszázsmódszereket három csoportra osztotta – kemény, közepes és gyenge – majd a következőket írta:

“Javaslom a kezek simogató és körkörös mozgásának sokféle végzését, hogy lehetőleg minden izomrost mindenféle irányba elmozduljon” 

A Görög kultúrát a Római Birodalom magába szívta és alkalmazta. Az egészség területén sem volt más a helyzet, megörökölték a tudást, hiszen nagyra értékelték a görögök megszerzett tapasztalatait. 

I.e. 199-130-között a római birodalom legnagyobb orvosa, Galenus (isz. 131-201) átvette Hippokratesz tanait, és "Tripsis c. (Egészség megóvásáról) művében javallatokat és utasításokat adott a masszázs fogásait illetőleg. Pl. már reumás betegeknél is alkalmazta és bővítette az addig alkalmazott masszázsfogások repertoárját. 
A természet maga gyógyít, de az orvosnak kell segítenie a felismerésben és a természetes gyógyhatások adagolásában. 


Általánosan elterjedt a rabszolgák által végeztetett masszázs. Időpontjai a reggel és az este voltak. Reggel azért, hogy felkészítsék a testet a napi munkára, este pedig azért, hogy a pihenésre készítsék fel.

A görög származású Oribasius Aszklepiosz (ie. 128-56) orvos a római udvarban Julianus császárnál a sportolók (gladiátorok) masszírozásával foglalkozott, és enciklopédikus munkájában összefoglalta máig is érvényes észrevételeit, javaslatait és gyakorlatát. Julius Caesart idegzsábája miatt naponta masszírozták. Plinius római író olyan nagyra becsülte masszőrjét és annyira hálás volt neki, hogy a római császárt megkérte, részesítse a legnagyobb kegyben, és adja meg neki a római polgárjogot. 

Celsius a legnagyobb római orvosok egyike, reumás betegek és sérült katonák kezelésére használta a masszázst. Az impérium nagy városaiban, termákban (meleg fürdő) és közfürdőkben végezték javarészt. 

A Római Birodalom bukása után a természettudományok hanyatlásnak indultak.Visszaesés következett be az orvostudományban, csökkent a testkultusz is. Európában a masszázs feledésbe merült.
Amikor Európa a sötét középkor korszakát élte, a széthullott Római Birodalom, éhínségek, háborúk és betegség tizedelte területek visszavetették fejlődését. Ebben a káoszban az egyház átvette az uralmat a tudományok felett, és az oktatás és a tanulás egyaránt kizárólagos joga lett. 

Itt csak a 11. században emelkedik meg az egyház túlsúlya, így a korai középkorban itt a legmagasabb színvonalú a kultúra, és ezzel együtt az orvostudományuk is a leghaladóbb volt. 


Avicenna (isz. 980-1037.) arab orvos tovább vitte Galenus tanait. 



Az "Orvosi törvények könyvé"-ben részletesen ismerteti többek között a masszázst, valamint ahidroterápiával és a dietikával összekapcsolt masszázsformákat.

A táltosok, akik a törzsközösségben élő magyarok papjai voltak, egyben gyógyítással is foglalkoztak. A kereszténység elterjedése után a papi gyógyítás vált uralkodóvá, a táltosokat üldözték. A kolostorok mellett betegápolás céljára ispotályokat rendeztek be. Az első Ispotály Esztergomban létesült az ezredforduló után. A 11-12. században alig volt város, ahol ne működött volna. A gyógyító papok és apácák sokat átvettek a pogány tapasztalatokból, ami a gyógynövényeket illeti, és talán ennek köszönhető, hogy a gyógyfüves gyógyítás hagyománya mindmáig fenntartja magát. 

Mátyás király (1443 - 1490) udvarában ún. dögönyözők végeztek masszázshoz hasonló módszeres gyakorlatokat. A török megszállás idején terjedt el a fürdő kultúra, és vele együtt a masszázs gyakorlata is. A fürdőmesterek folytatták tovább művelését, majd német – osztrák behatásra nálunk is tudományos szintre emelték e kezelési módszert. 

Francis Fuller brit orvos sürgette, hogy a masszázst orvosok végezzék, mert azzal az anatómiai ismerettel, amivel ők orvosként rendelkeznek, kifejezetten gyógyító hatású, míg ha ismeretekben szegényebbek végzik, kontármunka. A masszázst elkezdik tanítani az orvosi egyetemen. Mindez a 12. században.
Európában az 1500-as évektől kezdődően kezdték gyógyító célzattal használni a masszázst. 15. században Nicolas Andry francia orvos ír a betegségmegelőzésről és, a tartó- mozgató szervrendszer funkcionális szerepéről.
Ambroise Pare fiziológiai és anatómiai ismeretekre alapozza a masszázst.

A XVII. században az angol W. Harvey felfedezte a vérkeringést, ami ésszerű indoklását adta a masszírozás irányának, mely egybeesik a keringés irányával. 
Angliában az 1800-as években megalakul az első masszírozó magánintézet, melynek alapítója W. Beveridga, aki maga is masszírozó volt. Az intézetben dolgoztak gyúrók (rubber), akik a bőrben tapintott lerakódásokat célzott dörzsölő fogásokkal dörzsölték szét. Úgy vélték, hogy ezek a legtöbb betegség okozói.

A 14. 15. században Velence hatalmának virágkorát élte. A velencei szenátus belátta, hogy az ipar fejlesztése a tudományok felvirágzásán alapul, növeli a hajózás biztonságát, emeli ipari gyártmányainak színvonalát. A velencei polgárok tehát széleskörű szabadságot biztosítottak a Velencéhez tartozó Padova egyetemének, mely a tudományos kutatás központjává vált ezekben a századokban. 
A reneszánsz korabeli mester, Hyeronimus Mercurialis (isz. 1530-1606) Velencében írt “De Arte Gymnastica” c. művében leírta a testgyakorlatok, fürdők és a masszázs együttes alkalmazásának módszereit és jótékony hatásukat.


Cook (XVIII. sz.) írásai arról tudósítanak bennünket, hogy Ausztráliában és tahiti szigetén az őslakosok dörzsöléssel enyhítették a fáradtságot, Jáva szigetén pedig egy speciális masszázstechnikát fogamzásgátlásra használtak. (a méhet állítólag mesterségesen hátra hajlították, ha szükséges volt ismét a fogamzás képesség, akkor masszázzsal visszaállították). 
1779-es beszámolója szerint fájdalmas isiászából azután gyógyult meg, hogy tizenkét tahiti nő a feje búbjától a talpáig alaposan megmasszírozta. 

Erős királyi hatalom alakul ki egyes országokban, az egyház vezető szerepe lecsökken, erejét veszíti. A gondolkodás szabaddá válik. 

Amikor fejlődésnek indult az orvostudomány és a testedzés, a masszázs alkalmazásában is áttörés következett be. Az első modern tudományos alapokra épülő feljegyzéseket egy svéd vívómester, Pehr Henrik Ling (1776 -1839) írta, mellyel megteremtette a modern torna és masszázs alapjait. Ismertette a masszázs technikáját, fogásait, hatásait és javallatait Innen ered a “svéd masszázs” elnevezés. A svéd masszázsiskolának számos angol, német, orosz, francia képviselője volt. Így terjedhetett el a masszázs Európában, majd Amerikában is átvették. 

Ezzel közel egyidőben Finnországban is kialakult egy sajátos, egyszerű, regeneráló, frissítő, gyógyító módszer a finn masszázs, amit ötvöztek az ottani szauna kultúrával.

A XIX. században a német Mosengeil és a holland JG Metzger (1839-1901), aki Ling tanítványa volt, összegyűjtötték az addigi tapasztalatokat, és 1867-ben egy könyvet adtak ki a masszázsról, melyben felvetették, hogy a masszázsnak a mechanikus hatásokon kívül reflexiós hatásai is lehetnek. 

Hoffa, Németországban Ling módszerét tovább fejlesztette, tapasztalatai alapján leírta, a masszázs helyi és távolhatásait. Ő vezette be a masszázs melletti ízületi mobilizációt. 1893-ban megírt "Masszázs kézikönyve" című munkájában összefoglalta a legújabb technikákat, benne az öt alapfogást, mely ma is meghatározó tanulmányainkban: simítás, gyúrás, dörzsölés, ütögetés, rezegtetés. 

A XIX. század végén Bergmann kezdeményezésére a berlini egyetemi klinikán megalapítják az első állami masszírozóiskolát. 
1890-ben pedig William Murell londoni klinikus is bevezette a masszázs oktatását. Az orvosi egyetemeken, klinikákon az orvosképzés része lett.


Gustav Zander (1835 -1920) mechanikus gépeket szerkesztett a masszázs és a torna céljaira. A svéd masszázsnak számos más neves követője is volt, mint pl. a francia Velpeau, Stapfer, az angolMennel, valamint az orosz Berlingés Pauli. Mosengeil vetette fel először a mechanikus hatásokon kívül az idegrendszeri hatások lehetőségét. 


Kirchenberg 1926-ban megjelent könyve után már a speciális masszázsfajták fejlesztésén dolgoztak.

A XX. sz. első évtizedeiben a klasszikus masszázs mellett kialakultak a speciális masszázsfajták is. 1886-ban Gaskell doktor közli, hogy állatkísérletekkel bizonyította azt a tényt, hogy a szervek autonóm motoros beidegzésének szelvényezett elrendezése van. (szegmentáció elve) Gaskell eredményei hatására Head, 1889-1896 között vizsgálatokat végez a bőrtakaró és a belső szervek közötti összefüggéseket illetőleg.
Head és Mackenzie az idegreflektorikus összefüggéseket is kihasználták. 1898-ban Head felfedezte, hogy a belső szervek megbetegedéseinél a bőrfelület bizonyos helyein érzékeny zónák alakulnak ki. Ezt a felismert szegmentális összefüggést 1917-ben Mackenzie továbbfejlesztette és bebizonyította, hogy a megbetegedett belső szervekhez tartozó 

1929-ben Ruhman bevezette az ujjbegyes dörzsölő, valamint a bőreltoló masszázsfogásokat. Hatástanilag szinte megegyeztek a kötőszöveti masszázséval. Erőteljesen ingerelte a neurális és vegetatív úton befolyásolható képleteket. Szinte ugyanabban az időben (1929-ben) Elisabeth Dicke német gyógytornász Freiburgban, saját tapasztalatain keresztül (érszűkület) jutott az általa megfogalmazott és gyakorolt kötőszöveti masszázshoz. 

Ez a technika neurovegetatív úton befolyásolja az emberi szervezet állapotát, zavarát. Freiburgban az Orvostudományi Egyetem klinikáján H. Teirich Leube és W. Kholrausch tíz év alatt kidolgozta a teljes testre kiható kötőszöveti masszázs technikai végrehajtás módszerét. 
1952-ben Glaser és Dalicho kutatásaikkal továbbfejlesztették, egyszerűsítették a Mackenzie féle szegment-masszázst (a végtagok kezelésénél). Elméletét és gyakorlatát szakirodalomban foglalták össze. 
Vogler 1928-as évben kezdte "periostealis kezelés" néven a csonthártyakezelést alkalmazni. 1953-ban P. Vogler és H. Krauss német orvosok Lipcsében kiadták a periostealis masszázsról szóló könyvüket, mely a reflexiós zóna masszázs speciális eljárását (csonthártya masszázs) írja le. 

A masszázs gyakorlata mind differenciáltabbá vált. A tudomány fejlődése mellett, ez a terápia is egyre változik, megtartva alapjait. Megállapíthatjuk, hogy a masszázs eljárásokat két külön álló vonal fémjelzi, az ázsiai és az európai stílus, melynek vannak találkozási pontjai, de "dogmatikus filozófiájuk" más és más.

Oldal: was für eine Massage?
EDEL TOUCH MASSAGE SWEDISH - © 2008 - 2024 - aranykez.hupont.hu

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat